Zsófi Sziénában ERASMUS-szal

Sokan jönnek ösztöndíjjal Firenzébe, Siénába vagy Pisába, lássuk Zsófinak milyen volt sienai útja 2014 elején

....Ezt a bejegyzést már Olaszországból írom, ahol Erasmus programmal fogok eltölteni egy fél évet. Először egy úgynevezett Erasmus intenzív nyelvtanfolyamon veszek részt január 7-31-ig az Universitá per Stranieri di Siena szervezésével, majd 5 hónapot töltök el Anconában, ahol az Universitá Politecnica delle Marche gazdasági karán folytatom tanulmányaimat.

Az előkészületek

Érdekes történet, hogy hogy is kerültem ide. 2013 elején szerettem volna Erasmusra menni Szlovéniába, de az a jelentkezés nem jött össze.....hogy ezennel megnyertem az ösztöndíjt. ....

Olaszország az egyik kedvenc országom és olaszt tanultam is már egy keveset, így ekkor egyértelmű lett, hogy Olaszországot választom. ....Később lehetőség volt az Erasmus intenzív nyelvtanfolyam megpályázására is azoknak akik Olaszországba nyertek ösztöndíjat az alábbi városokba: Velence, Perugia, Siena. Ezek közül 2 helyre lehetett pályázni. Mivel Perugiába csak 3 hetes volt a tanfolyam, ezért Sienát és Velencét jelöltem meg. Velence szintén túl turisztikai, ezért Siena lett az első helyen és szerencsére ezt is megnyertem.

Aztán jött a sok idegesítő papírmunka, ami sajnos az Erasmussal jár... Szállásom 1 hónapig Sienába 3 másik lánnyal osztozva egy szobán egy hotelban lesz, majd Anconában kollégiumban leszek, ami úgy néz ki, mint egy apartman ház.

Az első napok

Január 2-án indultam el otthonról. A repülőjegyek ilyenkor nagyon drágák az ünnepek körül, ezért a vonatot választottam, amire Tatabányán szálltam fel, majd egy bécsi átszállás után 3-án hajnalban érkeztem Firenzébe. Tatabányán már 2-szer átpakoltam a bőröndöm, mert egy helyen elkezdett foszlani a varrás. Már kellően izgultam is. Voltam már többször külföldön, egyedül, de mégse fél évre....

Amikor megérkeztem Firenzébe esett az eső és nem is akartam szórakozni a csomagokkal, úgyhogy egyenesen jöttem tovább busszal Sienába. Lepakoltam a cuccaimat a Hotelba, majd kimentem a városba körülnézni. Azért érkeztem hamarabb, hogy legyen időm jobban körülnézni, mivel a tanfolyam alatt már nem lesz sok szabad időnk, habár szombatonként szervezett kirándulásokon fogunk részt venni. Ezen kívül a vasárnapjaink lesznek szabadok. Siena egy középkori város Toszkána szívében, legfőbb nevezetessége a Piazza del Campo és a Duomo. A fő tér elvileg Olaszország egyik legszebb tere, amely egy kört alkot és itt rendezik meg az il Paliot, ami egy lóverseny. Szép város Siena, dimbes-dombos környéken, mediterrán, tégla házakkal, szűk kis középkori utcákkal a belvárosban. Most még a karácsonyi kivilágítás is látható.

Mivel Toszkána legfőbb nevezetessége a vidéki táj, ezért mindenképpen szerettem volna körülnézni Siena falain is kívül. Ünnepek alatt otthon már elterveztem, hogy mikor hova fogok menni a szabadidőmben, de rájöttem, hogy ez teljesen fölösleges és nem tervek szerint fogom élni ezt a fél évet, hanem mindent úgy fogok csinálni, ahogy éppen alakul, hiszen így élvezhető a legjobban. Majd tervezgetek megint úti célokat, ha visszakerültem a körforgásba. Megérkezésem utáni nap úgy döntöttem, hogy oda megyek, ahova éppen jön busz vagy vonat. Lementem a pályaudvarra, ahova 10:40-re érkeztem majd vettem jegyet a 10:50-kor induló buszra, aminek a végállomása Montalcino volt. Kb. 1 óra buszozás után meg is érkeztem. Az a hely gyönyörű, a szépsége leírhatatlan. Sajnos az idő nem kedvezett, de a táj még így is gyönyörű volt. A kisváros egy domb tetejére van építve és a kilátás eszméletlen szép a vidékre. Először körülnéztem a városban és felmentem a várba, majd a város szélén lévő pincészetek körül sétáltam egy picit. Rengeteg farm, pincészet van arra, ahol bort is lehet vásárolni egyenesen a termelőtől továbbá több kertben láttam olajfaültetvényeket is. A messziből látszódtak az út menti kis tanyák és a magányos fák a dimbes dombos utak mentén. Gyönyörű. Nagyon örülök neki, hogy itt kötöttem ki. Nekem nagyon tetszenek az ilyen nyugis, természetközeli helyek. Heteket el tudnék ott tölteni.

Ma szintén el akartam menni valahova vidékre, de azt mondták az állomáson, hogy vasárnap nem nagyon közlekednek a buszok, az eső is elkezdett esni, így visszamentem a hotelba. Amikor visszaértem már megérkezett az egyik szobatársam, egy német lány. Kimentünk együtt sétálni a városba. Aranyos lány. Holnap alszunk, amíg fel nem kelünk aztán kedden kezdődik a tanfolyam.

Siena nyelvtanfolyam

Január 6-án megérkezett mindenki a szobába. 4-en vagyunk, rajtam kívül egy német, egy holland és egy török lány...

Január 7-én kezdődött a nyelvtanfolyam az Universitá per stranieri di Siena keretei között...

Péntekre már azt vettük észre, hogy habár csak alap mondatokat, de tudunk beszélni. Harmadik nap után már nem okozott gondot buszjegyet vásárolni, a boltban kérni vagy a hétvégi kirándulás alatt a buszsofőrt megkérdezni olaszul, hogy hol kell leszállni. A tanár csak olaszul beszél hozzánk csak végső esetben mond egy két szót angolul...

A szavakon és a nyelvtanon kívül az olasz kultúráról is sokat olvasunk és hallunk a tanároktól. Megtudtuk, hogy Olaszországban az egyik legfontosabb dolog az étel. Az olaszok nagyon szeretnek enni, főzni és az evésről beszélni. Olvastunk még az országon belüli különbözőségekről is. Nem csak gazdasági és földrajzi különbségek vannak, hanem az emberek gondolkozása és életstílusa is más a lakóhelyük szerint. Az északiak sietősebb életet élnek és azt gondolják, hogy ők Olaszország gazdasági motorja. Szicíliában és Szardíniában élők úgy gondolják, hogy ők egy külön országban élnek. Toszkánában pedig a városok között is nagy a rivalizálás. Már a középkorban is nagy versengés volt például Siena és Firenze között, ami manapság is él.

... Siena egyébként az egyik leggazdagabb toszkán város. A középkorban bankárok alapították és építették fel palotáikat. Manapság gazdag idősebb emberek lakják a várost. Az átlagéletkor 50-en felett van. Szegény embert az utcán egyáltalán nem látni. Koldus, hajléktalan itt ismeretlen fogalom. Az egyik délután a tanár elvitt minket a városházára, mely a főtéren található. Megnéztük a múzeumot. Az első tanfolyamos hétvégém kirándulással telt. Közben kiderült, hogy idén az egyetem sajnos már nem szervez nekünk kirándulásokat pénzügyi problémák miatt, de így végül is oda megyünk, ahova akarunk egyéni szervezésben.

Január 11: Monteriggioni és Colle di Val d'Elsa

A többiek nem nagyon érdeklődtek Monteriggioni és Colle di Val d'Elsa iránt, úgyhogy egyedül mentem megnézni ezt a két kisvárost. Monteriggioni egy nagyon pici, kőfallal körbevett falu, ahol körülbelül 30-an élnek. 2 kis utcácska, egy templom és körülbelül 15 ház van a faluban. A legtöbb ház üzletként van berendezve és szerintem többnyire az üzlettulajdonosok lakhatnak itt. Nagyon hangulatos. Fel lehet menni a várfalra is, ahonnan gyönyörű a táj a Chianti borvidékre. Habár itt nincsenek olyan magas dombok, mint délebbre Montalcino környékén, de itt is szép a táj. Mindenképpen megér egy fél napot.

Colle di Val d'Elsa már nagyobb, jelenleg körülbelül 20.000 lakosú középkori eredetű település. Az óváros a domb tetejére lett építve, ahonnan szintén szép a kilátás a Chianti borvidékre. A házak stílusa ugyanolyan, mint Sienában, barna tégla, festés nélküli 2 szintes házak zöld spalettával. Az utcák szűk középkori sikátor jellegűek. Felfedeztem egy alagutat is, ahol szintén lakóházak voltak. Hangulatos kisváros. Habár nem sorolnám a must to see helyek közé, de ha valaki erre jár, és az ideje engedi érdemes oda is ellátogatni.

 

Január 12: Firenze

Firenzébe a török lánnyal mentem. Sienából busszal és vonattal is megközelíthető. Ha valaki érdeklődik a művészetek iránt, akkor Firenzébe érdemes minimum 2 napot is eltölteni. Engem annyira nem vonzanak a szobrok és festmények, úgyhogy nekem 1 nap is elég volt megnézni a főbb nevezetességeket, mint Duomo, Piazza della Signoria, Ponte Vecchio, Pitti palota és a Boboli kert, San Marco és Michelangelo tér.

Nekem legjobban a Boboli kert és a Michelangelo térről való kilátás tetszett. A belváros tele van turistával. Nem szeretem azokat a helyeket, ahol nem lehet a saját tempómban haladni annyira sokan vannak. Ezzel szemben a Boboli kert hatalmas és nyugodt hely. Tele van fákkal, növényekkel és szobrokkal. Az egyik szökőkút szobrán egy madár ücsörgött. Pont akkor lett éhes, amikor arra jártam, úgyhogy megnézhettem élőben hogy fog ki a kútból egy halat majd nyeli le egyben.

A Michelangelo térre már sötétedéskor értünk. Gyönyörű onnan a kilátás a városra. A messziből látszódott a Duomo és a Ponte vecchio és a város fényei.

A második héten már kialakultak a kis klikkek. Mi egy 5-ös csoportot alkottunk a szobatársaimmal (Feraye, Ann, Vera) és egy német fiúval (Stefan). Esténként általában együtt vacsoráztunk, beszélgettünk, filmeztünk, iszogattunk. A második hét folyamán nagyon sokat esett az eső. Hétvégi programként először azt terveztük, hogy elmegyünk az Elba szigetre, mivel többen szerettük volna látni a tengert. Az oda jutás Sienából elég hosszadalmas lett volna, ezért az autóbérlésen gondolkodtunk. Végül elvetettük az ötletet, mert eléggé drágán jött volna ki ez a kiruccanás. ....Közben Feraye és Ann elhatározta, hogy inkább Firenzébe mennek, Vera és Stefan pedig a Sienából télen tömegközlekedéssel legkönnyebben megközelíthető tengerpartra, Marina di Grossetoba.

Január 18. Marina di Grosseto, Grosseto

.... Hirtelen nekem is nagyon mehetnékem lett, nem akartam egész nap egyedül ülni a szobában, úgyhogy végül Verával és Stefannal elmentem a tengerpartra. Először úgy tűnt, hogy jó időnk lesz, de később elég sokat szemerkélt az eső. Sienából Grossetoba mentünk, ahonnan megérkezésünk után 10 perccel már ment is egy busz a tengerpartra, Marina di Grossetoba. A tengerpart homokos, homokdűnés, tipikus nyáron fürdős, napozós, fetrengős part. Nagyon sok szörfös volt kint a rossz idő ellenére is. Sétálgattunk pár órát a parton és a kisvárosban, ami egyébként teljesen ki volt halva. Olyan feeling, mint télen valamelyik balatoni üdülővárosban végigsétálni....

 

Délután visszabuszoztunk Grossetoba és ott is körülnéztünk. Grosseto elég nagy gettó. Teli van minden féle bevándorlóval, kéregetővel, hajléktalannal. Egy szép fő tere van és az ott álló templom, és ennyiben ki is merültek a látványosságok. Habár a város nem egy turisztikai paradicsom, de örülök, hogy eljutottam oda is. Nem is gondoltam volna, hogy Toszkánában ilyen szegényebb város is van.

 

Január 19. Castiglione della Pescaia

Igazából cél nélkül indultunk el. Annyit tudtunk, hogy a tengerpartra akarunk menni. Én sziklás partot akartam látni vagy legalábbis valami olyan helyet, ahol van valami domb vagy hegy. Ahogy megérkeztünk bementünk a vasútállomásra, hogy vegyünk valami helyijárat jegyet. Annyit mondtam az eladónak, hogy a tengerpartra szeretnék menni. Mondta, hogy 2 lehetőség van Marina di Grosseto vagy Castiglione. Mondtam, hogy akkor legyen Castiglione... leszólított egy buszsofőrt és megkérdezte, hogy melyik a leghamarabbi busz Castiglione-ba. 1 óránk volt addig.

Végül el is jutottunk Castiglione-ba. Szép kis város. A domb tetején egy vár van, melynek falain belül tipikus toszkán téglaházak és egy templom található. Fentről szép a kilátás a tengerre. Sétáltunk még a parton is. Elmentünk a település szélére, ahol találtunk egy sziklát, ami el volt kerítve és az volt kiírva, hogy veszélyes és nem szabad bemenni. Mi bementünk. Gyönyörű volt onnan a szikláról nézni a tengert. Fél órát csak ott ültünk csöndben, néztük a tengert, ahogy hullámzik és a sziklát mossa, és bámultunk ki a fejünkből. Utána visszamentünk a városba. Körülnéztünk a vár alatti városrészen is. Találtunk egy játszóteret. Volt hajós mászóka, békás hinta és egy mérleghinta. Ott játszottunk egy kicsit, majd visszabuszoztunk Grossetoba, onnan pedig Sienaba....

Január 25. Montepulciano

Mivel szombat reggel busz nem ment Montepulcianoba, ezért vonattal indultunk neki az útnak. Amikor megérkeztünk azt vettük észre, hogy nem egy dombra épített városba érkeztünk. És a vonat se ment felfelé az út során. Azt pedig tudjuk, hogy Montepulciano egy domb tetején van. Fura volt, úgyhogy le is szólítottunk egy öreg nénit megkérdezni, hogy hol van a belváros. A néni furcsán nézett ránk, mintha nem értené, hogy mit akarunk, és csak mutatta az irányt, hogy arra. Mi elindultunk arra fele, de pár perc után kijutottunk a településről a szántóföldre, ahol két férfit láttunk dolgozni. Megkérdeztük tőlük is, hogy merre van a belváros. Kiderült, hogy az igazi történelmi Montepulciano 12 km-re van attól a helytől, ahol a vonat megáll. Ekkor megértettük, hogy miért nézett ránk furcsán az öreg néni. Busz nem közlekedett akkor, úgyhogy két lehetőségünk volt; vagy stoppolunk vagy gyalogolunk.

Végül a gyaloglás mellett döntöttünk. Szép, napsütéses idő volt, úgyhogy nem bántuk meg, hogy gyalog mentünk és útközben a táj is szép volt. Végig az autóút szélén mentünk szinte minden harmadik autó dudált. Kb. 3 óra után meg is érkeztünk. Montepulciano nagyon hangulatos kis toszkán város, hasonló, mint Montalcino. A várost körülvevő táj is nagyon hasonló. Toszkánának ezt a környékét nevezik val d'orcianak. Általában a toszkánás képeslapok és szép képek innen valóak. Festői környék. Bort is kóstoltunk, az is nagyon finom volt. Montepulcianóról még azt lehet tudni, hogy itt forgatták a Twilight film Volterra jelenetét. Volterra szintén egy dombtetőre épített toszkán város nem messze Sienától, de valamiért a film rendezői inkább Montepulcianót választották a jelenetek helyszínéül. Én láttam is a filmet, a jelenetek többnyire a fő téren lettek forgatva, amint megérkeztünk fel is ismertem a helyszínt. Visszafele a vonatállomásra már helyi járattal mentünk, majd onnan visszavonatoztunk Sienába.

 Január 26. Siena, Duomo

A sienai duomoba a belépő 10 EUR. Ezt az összeget általában a diákok sajnálják kifizetni, ezért kitaláltuk, hogy menjünk be a misére, hiszen az ingyenes. Reggel 11-re el is mentünk, a végén pedig sikerült pár képet csinálnom belülről. Én nem katolikus vagyok úgyhogy nem igazán tudom, hogy mennyire hasonlít az olasz mise a magyarra, ezért erről nem tudok véleményt mondani, és nem is értettem, hogy mit mondott a pap, de a duomó nagyon szép belülről, érdemes megnézni. Aznap verőfényes napsütéses idő volt. A mise után kiültünk a Piazza del Campora és napoztunk.

Következő héten a szokásos módon folytatódtak a hétköznapok csütörtökig. Ma (30-án) megírtuk az írásbeli tesztet, holnap pedig szóbeli vizsga lesz. (Kiegészítés: Túl vagyunk a szóbelin, max pontos vizsgával zárult az itt eltöltött 1 hónapom). Ma elmegyünk étterembe és megesszük az utolsó közös vacsorát, mivel van aki már holnap utazik tovább az Erasmus tanulmányaira. Én vasárnap reggel utazok Anconába.

Összességében nagyon jól telt ez az egy hónap. A tanfolyam nagyon intenzív volt. Rengeteget tanultunk és sokat fejlődött az olaszunk. Nagyon sok szép helyre eljutottam, sikerült kicsit körbenézni Toszkánában, Siena környékén. Jó kapcsolatot alakítottunk ki a mi kis 5-ös csapatunkban. Megbeszéltük, hogy később találkozunk egymás Erasmus városában, majd egymás országában is. Elindulás előtt kissé tartottam attól, hogy milyen kapcsolatot tudok kialakítani a nálam fiatalabbakkal, de rájöttem, hogy ezen teljesen fölösleges volt izgulni. Aki külföldre jön tanulni, az általában sokkal komolyabb és érettebb, mint a hasonló korú társaik, úgyhogy aki 24-5-6 évesen ettől félne, és ezért vacilál az Erasmuson, annak azt üzenem, hogy ezen nem kell aggódni. Mindenkinek csak ajánlom az EILC kurzust!

A teljes cikkhez klikkeljetek ide.

 

 

You have no rights to post comments

mobil

Telefon: +39 331 8508 145