Kirándulás Riccionéből Firenzébe

Török Péter 2008as útjának toszkánát érintő részlete Az adriai tengeri Riminiből csak egy ugrás Firenze, egy jó nagy ugrás de annyira elég hogy az ember kedvet kapjon hozzá!

....Harmadik fejezet: Firenze - Ebben a fejezetben átkelünk a hegyen, hogy aztán idegbajt kapjunk a firenzei közlekedéstől – de azért megcsodáljuk a várost

Először is leszögezném, hogy az alábbi néhány sor Firenzével kapcsolatban még pillanatképnek is csak nagy jóindulattal tekinthető. Sokkal több mindent láttunk, még több mindent nem – és sokkal-sokkal több mindent éreztünk. A belváros hangulata ugyanis magával ragadó: gyönyörű épületeket és utcákat láthatsz, amikről úgy gondolod: jó volna tudni, mik ezek – de ha nem tudod, akkor is tetszenek.

Firenze a Medici-családról és az Uffizi-képtárról nevezetes, így aztán ezekről nem is lesz szó a továbbiakban. A Mediciekkel nem sikerült találkoznunk, a képtárt meg nem mertük bevállalni két kisgyerekkel – majd legközelebb. Viszont: ha figyelmesen olvasol, tudsz majd parkolni – ami nem semmi Firenzében -, és összerakhatsz egy kellemes sétaútvonalat.

Riccione irányából Firenze kétféleképpen érhető el. Az egyik lehetőség az autópálya: elmész Bolognáig, aztán megcélozod Firenzéig – ez 230 kilométer, 2 óra 45 perc és 12,9 euró pályadíj. Az egyedüli gond az lehet vele, hogy Bologna környékén az autópálya időnként erősen beáll, akár órák hosszára is – bár ez valamennyire sejthető, ha figyeled az útpálya feletti elektronikus táblákat, amelyek minden ilyesmit jó előre jeleznek, vagyis sokkal hasznosabbak, mint magyar társaik, amiken az információk nagyjából a „ne egyenek sok zsírosat!" szintig szoktak eljutni.

A másik lehetőség – mi ezt választottuk -, hogy a sztrádán csak Forli városáig mész el (3 euró), aztán lekanyarodsz a 67-es számú útra, és hajrá: ez 170 kilométer, amit azonban 3 óra 45 perc alatt sikerült teljesítenünk. Egyrészt, mert kifogtunk egy német kamionost, aki meg akarta spórolni az autópályadíjat, ezért ötven kocsit maga mögé felsorakoztatva száguldott, nem ritkán megközelítve a lélektaninak nevezhető 50 km/órás sebességet. Másrészt, mert ez az útszakasz csak az autós térképeken sík vidék – valójában átszeli egy meglehetősen nagyméretű hegyvonulat. Márpedig az olaszok nem sokat szórakoznak ám a szintkülönbséggel. Azt azért már belátták, hogy a közúti járművek döntő többsége alkalmatlan a függőleges irányú helyváltoztatásra, de azért túl sok engedményre nem hajlandók ezen a téren. Úgyhogy mire kettőt pislogsz – amit nem nagyon ajánlanék ezen a terepen -, már fent is vagy ezer méter magasan, két kanyarodással. Úgyhogy ha gyenge a gyomrod, ne erre menj Firenzébe – de ha gyenge a gyomrod, holnapután San Marino-ban is érhetnek meglepetések.

Firenze gyönyörű város, ám nem különösebben vendégszerető. Tudomásul veszik, hogy ott vannak a turisták, minden lehetséges módon elszedik a pénzedet is gond nélkül, de inkább szükséges rossznak tekintenek, mint kedves vendégnek.

Mi a déli oldalról érkeztünk a városba, a jelek szerint meglepetésszerűen, mivel ebből az irányból a világon semmi nem utal arra, hogy itt található a világ egyik legszebb belvárosa. Két helybeli írástudót is megkérdeztünk, hogyan juthatunk el a Dómhoz – mind a kettő nézett, mint nyúl az uborkára. Összességében: irány észak, és előbb-utóbb találsz egy „Centro" feliratú táblát, azt kell követni. A belváros körüli gyűrű ezer sávos, a formális logika alapvető szabályait semmibe vevő felfestésekkel ellátva. Itt hosszasan fogsz keveregni, lehet, hogy pár plusz kört is megteszel, mert tényleg elég bonyolult a hely. Nekünk például lányos zavaromban sikerült olyan szinten bemennünk a belvárosba – ami tilos -, hogy egészen a Dómig jutottunk, amitől még a térfigyelő kamerák is a fejükhöz kaptak. Annyi haszna mondjuk volt a dolognak, hogy tudtuk: kifelé menet, a belváros szélén biztosan van parkolóház – és úgy is lett, megtaláltuk a „Stazione" elnevezésű épületet, ami a város egyetlen normális parkolója, óránként 2 eurós tarifával. (Egyre vigyázz: kifelé menet a felszínre vezető emelkedő alján(!!!) várd meg, amíg az előtted haladó ügyfél elhagyja a sorompót, a kijárat előtt ugyanis ész nélkül rohangálnak a tisztelt gyalogosok, amitől előttem valakinek sikerült olyan szinten lefulladnia, hogy öt centin múlt a karambol, amikor hátragurult.)

Amikor kisétálsz a hasznos, ám igen ronda parkolóházból, rögtön szemközt látsz egy templomot hátulról: ez a Santa Maria Novella – erre kell menni. A templom nagyon szép, egy kolostor is van mellette, viszont máris szembesülsz az anyagias szemlélettel, mert külön levesznek mind a két helyen: templom 2,5 euro, kolostor 2,7 euro – 11 év alatti gyerek viszont nem fizet

Az épület főbejáratával szemközt állva fordulj jobbra, szeld át a teret, és menj tovább a Via d'Carretani nevű utcán – ez a Dómhoz vezet egyenesen. Ennek megtekintése kötelező és díjtalan – ám ha az altemplom is érdekel, az 3 euró, ha a kupolát is megnéznéd, az 6 euró, és ha még a harangtoronyra is kíváncsi vagy, az is 6 euró. Mivel a Dómban nincs úszómedence, nem mehetsz be fürdőruhában; enyhébb esetekben – pánt nélküli ruha, például – kapsz egy vállkendőt. Figyelem: a Dóm 16.45-kor bezár.
A Dóm-téren, ha kell, találsz térképes Firenze-útikönyvet, a világ minden nyelvére lefordítva (talán egyedül szingaléz kiadás nincs, de még senki nem reklamált).

Tovább délre: a Dóm főbejáratától jobbra kezdődik a Via dei Calzainoli nevű utca, ami a Piazza della Signoriára vezet, egyenest az Uffizi-képtárhoz. (A képtárról annyit, hogy lehet az interneten előre jegyet foglalni, és akkor megúszod a sorbanállást. Ha pedig ezt elmulasztottad, a Via dei Calzainolin találsz egy jegyirodát, ahol gyakorlatilag nem kell sorbanállni, mivel valószínűleg a kutya sem tudja, hogy ott van...)

A Piazza della Signorián van egy másolat egyebek közt Michelangelo Dávid-szobráról, ha nem vállalod az Uffizit, ezt itt is lefotózhatod. (Viszont nem nyúlhatsz hozzá, ahogy a többi szoborhoz sem: minden ilyen kísérletet megakadályoz a semmiből előbukkanó civil ruhás kápó, aki még a gyerekek leszidásától sem riad vissza, ha veszélyben érzi a tér épségét.) A szobortól jobbra van az az utca, amely a képtárhoz vezet, ha pedig továbbmész az árkádok alatt, kiérsz az Arno-folyóhoz, a Ponte Vecchio nevű hídnál, amit azért nem kéne kihagyni, mivel igen szép, ellenben ékszerboltok vannak rajta, szinte kizárólag.

A hídon áthaladva tovább egyenesen, és egyszercsak ott találod magad a Pitti-palotánál – nem fogod eltéveszteni, jó nagy. (Az előtte elterülő hatalmas tér a gyerekeink kedvenc futkosóhelye lett – ami nem baj, csak a tér elég meredek és úttestben végződik, vadfogó háló pedig nincs kifeszítve a szélén.)

Visszafelé ugyanez, és ha a Dómtól a másik irányba indulsz, bármelyik kis utcán eljutsz a Medici-palotához. Megnézed, balra fordulsz, és visszaértél a parkolóhoz. Közben persze találkozol egy csomó utcai árussal, illetve a világ összes divatmárkáját forgalmazó üzletekkel – de ha azt várod, hogy most felsorolom, melyik hol található, akkor sajnos rossz mesét olvasol, bocs, hogy eddig feltartottalak.

Most már este van, úgyhogy inkább menj a sztrádán – a táblák egész jól kivezetnek a városból. Ha nem ettél Firenzében, a sztrádán megteheted. Amennyiben elfogadsz egy javaslatot, azt ajánlom, hogy Bologna előtt állj meg, de csak olyan benzinkútnál, ahol az „Autogrill" tábla mellett egy „Ciao Ristorante" felirat is van. Ez egy Agip-kút egyébként, és kitűnő az étterme, ráadásul a sztráda fölé épült, úgyhogy van hangulat.

Érkezés Riccionébe éjfél körül, még vetünk egy pillantást az éjszakai tengerre, aztán alvás.

A teljes cikket az utikalauznál találod

 

 

You have no rights to post comments

mobil

Telefon: +39 331 8508 145