ajánló Firenzéhez

Egy kedves ismerős, Anblock Italia fedőnevű Olaszország-imádó hölgy ajánlója ehhez a fantasztikus városhoz, aki 2011ben írta ezt a részeletes Toszkána ismerttetőt amit mindenkinek ajánlok mielőtt egyáltalán elkezdi tervezni az utazását!

GONDOLATOK FIRENZÉRŐL

Korábban izgatottan kerestem azon emberek társaságát, akik már jártak ebben a városban, és sajnos nem nagyon találkoztam olyanokkal, akiken igazi, őszinte lelkesedést láttam volna. Csodálkoztam, hiszen mindenfelől az az információ áramlik, hogy Firenze a csodák csodája. Nem hittem nekik, gondoltam, na majd én megtalálom, amit kell..., de bizony magam is némi csalódottságot éreztem első találkozásunk után.
Másokkal ellentétben azonban nem akartam ebbe belenyugodni és még nagyobb elszántsággal igyekeztem megfejteni a titkot. Sok könyvet elolvastam, főleg művészek életéről, akik, bár persze az író szavaival, de határtalan büszkeséggel és szeretettel viseltettek városuk iránt. Itt meg kell említenem, hogy Irwin Stones „Michelangelo" című könyve nagyszerű „tananyag", elég hosszú, de nagyon olvasmányos. Olyan, mint egy időutazás, minek segítségével együtt élhetünk Michelangelóval, lakhatunk vele a Mediciek palotájában vagy római nyomortanyáján, osztozhatunk örömeiben, bánataiban, megismerkedhetünk művésztársaival és egy igazán különleges kor ellentmondásaival. Olvastam más könyveket is Michelangelóról, de azok meg sem közelítették számomra ennek az élményét.

Visszatérve Firenzére, második találkozásunkkor, egy kora reggeli séta alkalmával sikerült megtalálnom a „magam Firenzéjét". A középkori városrészbe indultam, közben figyeltem a félig még alvó városban munkába, vásárolni siető, kutyát sétáltató firenzeieket, a szűk utcák csendjét, a hihetetlenül zöld Arnó fölül felszálló pára után a vizében tükröződő part menti házakat. Frances Mayes „Napsütötte Toszkána" című önéletrajzi írásában, melyet ezúton szintén nagy szeretettel ajánlok, az alábbi sorokat írta azután, hogy egy időre elvesztette Firenze iránti rajongását, majd néhány meghitt pillanat után visszakapta: „Talán mások is megtalálják Firenzében a maguk helyét, a maguk pillanatát még nyáron is, amikor a város néhány félórára ismét önmaga lehet" (244.o.).  Ezeket a sorokat utólag olvastam, de úgy érzem, én azon a reggelen találtam meg a magam Firenzéjét!

A reggeli nyugalmon túl nagyon fontos volt számomra felfedezni Firenze "zöld" oldalát, és itt nem csak a földrajzi értelemben vett Arnón túli városrészre gondolok. Lehetnek a házakkal sűrűn beépített másik oldalon is ilyen jellegű élményeink pl. a kolostorkertekben, vagy sétálva a körúti fasorok alatt, a Cascine parkban, a városi arborétumban, vagy esetleg a több sávos sugárút közepén lévő angol temetőben, stb. Természetesen az Arnón túli városrészben a Boboli kert, a Bardini kert, a Michelangelo tér alatti Viale Poggi, vagy a tér mellett lévő íriszkertben is maradandó élményekben lehet részünk. És akkor a San Miniato hegyről még nem is szóltam, a templomok környéke, és azon túl is, hogy csak sétálgatunk az itt is fasorokkal szegélyezett sugárutakon. És akkor ott van még egy fiesolei kirándulás lehetősége is!

Bár külsőségnek tűnik, de nagy hiba, ha az egyedülálló, színpompás, gépjármű forgalomtól mentes Velence után megyünk oda, mert hirtelen összevetve bizony Firenze egyhangúnak, zajosnak, már-már unalmasnak tűnik, és ez az összehasonlítás elronthat mindent. A város összképe nemesen egyszerű néhány kiemelkedő épülettel és látnivalóval, de az igazi csodák többnyire valóban a falakon belül vannak. Felfedezni őket drága és időigényes vállalkozás, de hát ezért megyünk oda. Kiszámoltam, hogy ha csak a legfontosabb múzeumokba, templomokba akarunk bemenni, már az is kb. 130 euró fejenként, de májusban, sajnos előre pontosan nem tudni, melyik, de van egy kulturális hét, amikor nagyon sok helyre ingyen is be lehet menni, mint például az Akadémiába, a Medici kápolnába, a San Marco kolostorba vagy az Uffizibe. Igaz, elég nagy tömeggel kell számolni, bizony az Uffizinél kemény órákat állhatunk sorba.

Az idő még nehezebb tényező, négy-öt nap bizonnyal szükséges a város felületes megismeréséhez, pedig kicsi város, gyalogosan bejárható. A legnagyobb probléma viszont az, hogy az ideálisnak tartható időrendi városnézés nem igazán megoldható, mivel az egyes épületek az évek során nagy változásokon mentek keresztül. Pl. ott van a Bargello, amiben most múzeum van. Maga az épület a lehető legjobb példája a középkori épületnek, de már vannak abban is átalakítások. Ez még nem is lenne baj, de olyan múzeum van benne, ami egyedülállóan foglalja össze Firenze szobrászatát minden stílust bemutatóan a manierizmussal bezáróan, így az egész épület kb. 500 évet ölel át. És így van ez az Uffizinél, az Accademiánál, a Palazzo della Signoriánál, melyből idővel Palazzo Vecchió lett, a kettő csak burkában ugyanaz. És így van ez a templomokban is, hiszen azokba is folyamatosan kerültek új dolgok, voltak átalakítások. Csak aki ott él, és ráadásul ingyen látogathatja a múzeumokat, csak az engedheti meg magának az "elkövetési" sorrend betartását. Szóval felül kell emelkedni ezen a problémán és földrajzi szempontok alapján érdemes bejárni a várost. Én is erre törekedtem, és azért tárom elétek blogom menetrendjét, hogy annak betartásával időt és felesleges fáradtságot lehetne megspórolni. De sajnos a zárvatartási idők bekavarhatnak a leggondosabban eltervezett menetrendekbe is, így az esetleges visszatérésekre is kell időt szánni.

Kis úti jegyzetemben összeállítottam egy menetrendet, melynek betartásával időt és felesleges fáradtságot lehet megspórolni azzal, hogy nem szaladgálunk összevissza. Sok festőt, szobrászt, építészt megemlítek, kiknek munkáit és angol nyelvű életrajzukat az internet Webgalériájában meg is tekinthetjük. Lehet, hogy kicsit soknak tűnik a hosszú bevezetés, de úgy gondolom, hogy mindezek megértése vezethet el oda, hogy igazán megismerjük a város „lelkét". Csak az a baj, hogy ha ez sikerül, akkor mindig vágyni fogunk vissza, pedig olyan sok megismerésre váró gyönyörű város van még!

megérkezés - .....Első utunk most is a szép zöld hegyecskére vezetett, ott is a Michelangelo térre, ez egy amolyan szertartásféle. Úgy gondolom, hogy minden utazónak így kellene tennie, mert erről a térről olyan kilátás nyílik Firenzére, mintha egy térképet terítenénk magunk elé..., így aztán az oly sokszor elképzelt látványból pillanatok alatt valóság lesz!....A tér közepén Michelangelo Buonarroti bronzból másolt Dávid szobor őrzi Firenze nyugalmát, talapzatán a Medici kápolna ugyancsak bronzba öntött szobrai őrzik Dávidot......

első nap - ...... A Piazza del Duomótól az Arnóig tartott ez az első igazi "turistás" programunk, de Firenzében nem lehet máshol kezdeni. Ez a vonal a város tengelye, vallási, világi és művészeti központja.....Firenze ezerévnyi távolságba visszanyúló vallási központján álltunk a híres Piazza del Duomón....Az első dolog, ami hatott ránk, az a monumentalitás, amit főként a Duomo del Santa Maria del Fiore miatt érzünk. Nagyon parányinak éreztük magunkat a fantasztikus épületek tövében. Mielőtt komolyan belevetné magát az ember a részletek megtekintésébe, jó csak úgy sétálgatni közöttük, csodálni, vagy éppen néha kritizálni őket. A Battistero befogadása nem igényel sok időt, szép, arányos épület, elég sok hasonló rendeltetésű épületet láttam már, nekem ez tetszik a legjobban, kívül belül egyaránt. A Campanile csodaszép, kicsit talán alacsony, magasabbra is tervezte Giotto , de nyilván oka volt, hogy végül nem építették olyan magasra. És újra a Dóm, sokat vitatott homlokzatával, hatalmas kiterjedésével ugyancsak Itália egyik legszebb épülete. Kívánhat-e mást az utazó, mint itt állni végre köztük parányi porszemként?....Alaposan feltöltődve szobrászattal indultunk a Via Calzaiuoli felé, amikor, immár kereső szemem meglátta azt a kis márványtáblát, amit Dante kövének emlékére helyeztek a Piazza del Duomo 29. ház falára...A Via de Calzaiuoli főként üzleteiről híres, de legnagyobb érdeme, hogy összeköti a Piazza del Duomót a Piazza della Signoriával, és az ott álló Városházával, a Palazzo della Signoriával, melyet ma Palazzo Vecchio néven emlegetnek leginkább.....Az utca igazi középkori kincse az Orsanmichele, kívül, belül egyaránt. Egy olyan templom, ami egyáltalán nem néz ki templomnak..... Innen már csak néhány lépés, és ott vagyunk Firenze legfontosabb politikai színhelyén, a Piazza della Signorián.......Hol is kezdjük? Mindenképpen a legrégebbi épületnél kell kezdeni, a Palazzo Vecchiónál, mely építésének idején a Palazzo dei Priori, majd utána is pár évszázadig a Palazzo della Signoria nevet viselte.....A bejárati oldal előtt jelentősebbnél jelentősebb szobrok állnak, melyek közül természetesen Michelangelo Dávidja a legismertebb.....Nehéz a látnivalókat besorolni, mert a középkori épületek a legtöbb esetben reneszánsz és olykor még manierista elemekkel is kiegészültek az idők során, ennek leglátványosabb példája a Palazzo Vecchio......Utunk a világhíres Uffizi képtár udvarán vezet keresztül. Mindjárt az út elején érdekes utcába kukkanthatunk be, ahol a Palazzo Vecchiót és az Uffizit összeköti a Vasari folyosó....És akkor jöjjön a mai végállomás, a Ponte Vecchio, amely szerintem távolról nézve sokkal nagyobb élmény, mint rajta lenni a tömegben és nézegetni az arany ékszerekkel teli vitrineket....

második nap - nyugati városrész:.... A diadalkapu alól kinézve a mostani elegáns Piazza della Repubblicát láthatjuk, ami nyári estéken valóban nagyon hangulatos, hiszen itt gyűlik össze a sok fiatal turista, esetleg helybéliek, diákok, de ilyenkor napközben meglehetősen "steril"....Átsétáltunk a téren a Via Romáig, és visszatekintve előttünk állt az Arcone-diadalkapu....A Via Roma folytatásán, a Via Calimalán azonban találtunk végre valami nagyon régit, nagyon híreset és ráadásul szépet! Ez az Arte della Lana, a gyapjúszövők egykori székháza, rajta jelképük, a bárány domborműve.....sétánk következő látnivalója, a Loggia del Mercato Nuovo,....A csarnok legfőbb látványossága egy ivókút fölé helyezett jó nagy, bronzból készült vadkan, a Porcellino, Pietro Tacca öntötte bronzba a XVII. század elején. Márványból készült eredetijéről még vitatkoznak, nem tudni pontosan, hogy római vagy etruszk munka, mindenesetre most az Uffiziban láthatjuk....de hát valahogyan el kellett jutni oda, ahová indultunk, mégpedig Via Porta Rossán a Palazzo Davanzattiig, vagyis hivatalosan a Museo della Casa Fiorentina Antica épületéhez. Ez egy olyan XIV. századi palota, melyben egykor jómódú polgárcsalád lakott,....Végre bekerültünk az óváros sűrűjébe....megnézzük a guelf párt székházát, vagyis a Palazzo dei Capitani di Parte Guelfát,....a Borgo SS. Apostolit. Nekem ez Firenze legkedvesebb utcája, nem csak azért, mert szinte mindig üres, hanem mert nagyon kellemes a hangulata....

folyt köv

 

 

You have no rights to post comments

mobil

Telefon: +39 331 8508 145