Trampli kofa és dagadt bankár

Mondjuk meg őszintén, hogy a reneszánsz kor két nagyevő firenzei hölgye tárta szélesre a kaput nagy nyugati gasztrokultúra előtt. Bizonyos értelemben őket kell a modern konyhaművészet keresztanyjának tekintenünk. Mindketten firenzeiek voltak, távoli rokonai egymásnak, mindkettő duci lett és ez nem is volt véletlen. Imádtak enni, ne tagadjuk, feneketlen étvágyuk volt.

Medici Katalin és Medici Mária, mindketten francia királynék megtanították a világnak, hogy hogyan is kell jókat enni. Minden gasztrosznobok ősanyjai ők még akkor is, ha ezt a franciák évszázadokon keresztül igyekeztek tagadni, elhallgatni, elfelejteni és elfelejtetni. Meg is vádolták szegény hölgyeket minden mindenfélével, azzal, hogy állandóan intrikálnak, közönségesek, trágár beszédűek, babonásak és, hogy szívesen hódolnak a furfangos és kiművelt méregkeverésnek, ennek a kifejezetten olasz hóbortnak ...

Ezzel szemben a történelem igazolta Medici Katalin politikusi, és felülmúlhatatlan diplomáciai, közvetítői erényeit, Maria esetében pedig a történészek buzgón dicsérték a jó ízlését, konyhaművészeti tehetségét. És mindkettőjüké az érdem, hogy megtanították a franciákat az élelmiszerek, ételek értékelésére, használatára. Mint tudjuk Medici Katalin honosította meg a Valois udvarban a villa használatát azért, hogy a zsíros marhacombok marcangolása közben az étkezők ne koszolják össze a kezüket. Arra is vannak adatok, hogy a női bugyi intézményét is ő vezette be, de ez egy másik történet... Tény az, hogy a francia crêpe (palacsinta) nem más mint az olasz crespelle francia másolata és a béchamel mártás sem francia találmány, hanem a a firenzei salsa colla (ragacsos mártás) és a marinálás technikájának ötvözete. De ugyanez elmondható a fagylaltról is. A fagylaltot legalább a büszke franciák meghagyták az olaszoknak, az érdemet nem akarták elcsaklizni, a keletkezéstörténeteket nem akarták átfogalmazni.

Ha már itt tartunk, bocsássák meg, ha nem bírunk ellenállni a kisértésnek és elpletykáljuk itt Medici Maria híres-hírhedt, király nélküli esküvői bankettjének történetét. A leány már nem volt hamvasnak mondható, amikor huszonhét évesen feleségül ment IV. Henrik francia királyhoz. A frigy nem sokkal azután következett be, hogy Henrik elvált első feleségétől, a gyermektelen Valois Margit hercegnőtől. 1600. októberében Firenzében nőül vette Mariát, hogy annak hatalmas hozományából ki tudja fizetni saját tartozásait. A szívtipró, nőfaló király számára tehát ez sokkal inkább volt érdekházasság, mint valódi szívügy. Maria nem nézett ki rosszul, egy kicsit pufók volt ugyan, de élénk, csillogó szemei voltak, alabástromfehér volt a bőre a franciák mégis azt a gúnyvevet adták neki: grosse banquiére vagyis ő lett a dagadt bankár. Medici Katalinnak korábban a Trampli firenzei kofa „megtisztelő" becenevet adták. Mindenek ellenére, ha a házasság nem is volt boldog, Maria hat gyermekkel ajándékozta meg a királyt. Neheztelt férje állandó hűtlenkedése miatt, a király pedig megvetette feleségének gátlástalan firenzei kegyenceit. Maria rendszeres és féktelen mulatozásokban vett részt a társaságukban és ezek a kicsapongások szinte mindenkit ellene fordítottak.

1610-ben a királyt meggyilkolták és Maria vette át az uralkodói jogköröket fia, XIII. Lajos nevében. Nem túl fényes időszaka volt ez Franciaországnak. Ezért az alig tizenhat éves fiú korán átvette a teljhatalmat és a mamát, bár luxuskörülmények közé, de mégiscsak számüzte a trón közeléből.
De térjünk vissza az eskövőhöz... Ez a buli kétségtelenül a történelem egyik legemlékezetesebb, legfurcsább és leglátványosabb lagzija volt. A pompás bankett 1600. október 5-én a firenzei Palazzo Vecchio-ban volt, de a fényes ünnepségen a távol maradó vőlegényt megbízottja képviselte (per procurationem). A férfi főszereplő ugyanis otthon maradt és feltehetőleg esküvője időpontjában is a lányokat hajkurászta. A szervezés munkálataival Giovanni del Maestro-t, a nagyherceg főkomornyikját bízták meg. Mindenre ő figyelt az evőeszközöktől kezdve, a menün keresztül, a terem díszítéséig és a vendégeknek ajándékozott, szokásos cukorka-csomagocskákig. Korszakosak voltak a Buontalenti által kivitelezett csodákkal teli színpadi jelenetek és a Gianbologna tervezte cukorszobrok, fagylaltok.

Joggal kérdezhetik ki is volt Buontalenti és Gianbologna? Az olasz érett reneszánsz két kiemelkedő firenzei művésze. Buontalenti manierista építész, nevéhez fűződik a híres műbarlang a Grotta, amely valami furcsa átmenet építészet és szobrászat között. Talán furcsa, hogy a mélységesen tisztelt Michelangelo csodás rabszolga szobrait ebben a nedves műbarlangban tartották évszázadokon át és csak a múlt századtól helyettesítik másolatokkal. Az egyik barlangban viszont még ma is ott láthatják Gianbologna világhíres Vénusz szobrát, a másikban a Párizs és Heléna-t. No de vissza a vőlegénymentes esküvői vacsorához. A beltéri design tehát Buontalenti munkája volt. A legmegdöbbentőbb attrakció kétségtelenül a csoportokba rendeződött sok élő állat jelenléte volt. A királyné kifejezetten örvendezett, amikor elvonult előtte egy ló, nyergében a távol levő férjét ábrázoló cukorszoborral! A gyümölcs felszolgálását követően a plafonon úszkáló pufira fújt felhők közül szállt alá Junó és Minerva. Ahogy „átrepültek" a vendégek fölött az ügyesen elhelyezett tükrök és kristályok segítségével az asztalok látványa döbbenetes változáson ment át: erdők, parkok, bokrokkal, fákkal övezett sétányok, szökőkutak, nimfák és pásztorlánykák szobrai tűntek fel a semmiből virágokkal és gyümölcsökkel felturbózva.

Kevesen tudják, hogy az 1600 őszén megtartott esküvő a nagy jövőjű zenei műfaj, az opera születésnapja is. Ez alkalommal mutatták be az Uffiziban Giulio Caccini és Jacopo Perri első, a modern operára hajazó zenedrámáit. A gazdag, színpompás menüt a főkomornyik és a főszakács állította össze hosszú, gondos előkészítéssel, fáradságos munkával. Néhány érdekesség a menüből. 24 féle előétel, hidegtál: közöttük „medencében kevert saláták..., eper, szalámiból épített kastélyok... Hidegen felszolgált első fogások: ...világító fácántornyocska, fehérétel szeletekben, zöld tésztatorta milánói módra... Meleg főételek: ...húspástétom háromszögek..., töltött malac..., borjúpite... Édességek: ...dáma-ajak torta..., perececskék..., tejes alma medencében... Sajtok és gyümölcs: ...Marzolino, Ravaggiuoli, Cialdoni sajtok..., borban áztatott őszibarack, körte, szőlőfélék..., articsóka, zeller...

Mi a történet máig érvényes tanulsága? Ha a két firenzei duci hölgy szépségben nem is versenghetett a gyönyörű párizsi dámákkal a töltött articsóka, a főzött tejszin (panna cotta), a csirkebelsőségekből készült ételújdonság, a cibreo, a tésztakoszorúk és torták igen termékennyé tették őket. Ketten összesen tizenöt potenciális francia trónörököst szültek és, ami témánk szempontjából a legfontosabb: megásták az igénytelen, unalmas középkori konyha sirját, végleg eltemették azt. És, lássuk be, Párizs ennek a két asszonynak köszönhette, hogy a gasztrosznobok máig univerzális fővárosává lépett elő.

Ha valakit érdekelne, a nagy francia regényíró, Robert Merle „Francia história" című kalandregény-sorozatában örökítette meg Medici Mária korát és politikáját. A sorozat kötetei: Libben a szoknya, A gyermekkirály, Az élet rózsái, Liliom és bíbor, Veszedelem és dicsőség, Ármány és cselszövész

You have no rights to post comments

mobil

Telefon: +39 331 8508 145