Mille Miglia 2018

Régi autók versenye Olaszország szépséges tájain, köztük Toszkána kacskaringós útjain is- egy résztvevő szemszögéből

 Az alapjárat.hu oldalról keresett meg a főszerkesztő Tóth Balázs mert idén végigkísérték a mille miglia versenyt és írt erről egy részletesebb összefoglalót:

Mille Miglia 2018 – véget ért az őrült olasz autós kaland


Véget ért a 2018-as Mille Miglia, ahol eurómilliókat érő veterán autócsodák versenyeznek egymással egy 1600 kilométer hosszú országúti versenyen.
Az olaszok imádnak jóízűeket enni, hangoskodni, kerékpározni és természetesen rajonganak a szép autókért, különösen, ha itáliai márkákról van szó. De ők nem úgy vannak az autókkal, mint a milliárdos arab emírek, akik állandó hőmérsékletű és páratartalmú garázsokban parkoltatják a befektetésként vásárolt autócsodákat. Az olaszok nem csak nézni, vezetni is imádják a kocsikat, ha pedig egynél többen vannak, azonnal versenyezni is kezdenek. A Mille Miglia, vagyis az „1000 Mérföld” autóverseny ebből a szempontból az olasz néplélek tökéletes megnyilvánulása.

Mert miről is van szó? Amikor 1927-ben elindult a sorozat, akkor a Mille Miglia kőkemény, 1600 kilométeres országúti körverseny volt, ami Bresciából indult, hogy Rómán keresztül ugyanide térjen vissza a mezőny. A legelső versenyen 77 olasz induló volt, akik közül végül 51-nek értek végül célba, az autók pedig szigorúan olyan utcai változatok lehettek csak, amelyeken semmilyen utólagos módosítást nem hajtottak végre.
A verseny nem volt éppen veszélytelen, már csak a rajtsorrend furcsasága miatt is, mert miközben máshol a gyorsabb, erősebb autók indultak elsőként, itt éppen fordítva, a kisebb modellek voltak az élen, vagyis volt előzés bőven. Az első győztes Giuseppe Morandi volt, aki 21 óra 5 perc alatt teljesítette a távot egy Officine Meccaniche (OM) volánjánál ülve, mégpedig 78 km/órás átlagsebességgel. Az OM egyébként egy milánói autógyártó vállalkozás volt, ami sajnos 1975-ben végleg bezárt.
A Mille Miglia fejlődését jól mutatja, hogy 1954-ben a Moss-Jenkinson páros kevesebb, mint fele idő alatt (10 óra 7 perc és 48 másodperc) ért be Bresciába egy Mercedes-Benz 300 SLR-ben, az átlagsebességük pedig 157,6 kilométer volt.

1957-ben azután két olyan baleset történt, ami a Mille Miglia végét jelentette, legalábbis az akkori formájában. Ezek közül az első a spanyol Alfonso de Portagóval történt, aki egy 4,2 literes Ferrari 335 S sportautóval kilenc nézőt – köztük öt gyereket - gázolt halálra, de a balesetben ő és a másodpilótája is életét vesztette. Az eset óriási felháborodást keltett, főleg azért, mert a baleset a rossz állapotban lévő abroncsok miatt történt, amiket a győzelemre hajtó Portago nem volt hajlandó lecseréltetni, nehogy időt veszítsen. Amikor ugyanezen a versenyen a német Joseph Göttgens is balesetet szenvedett Bresciában, akkor végleg lefújták a Mille Migliát.

Pontosabban 2007-ben újra életre kelt a kultikus verseny, ám ekkor már mint a világ legkülönlegesebb veteránautós erőpróbája. Ugyanis az új szabályok szerint kizárólag 1957 előtt épült kocsik indulhatnak, vagyis olyanok, amelyek az eredeti, 57 előtti versenyeken is ott lehettek volna. Közülük is azokat a modelleket övezi a legnagyobb elismerés, amelyek valóban részt is vettek az „eredeti” futamokon, így például a Ferrari 166 MM Barcheta Touringok, a Mercedes-Benz SSKL-ek, az Alfa Romeo 6C és 8C-k és a Lancia D24 Spiderek mindig a legnagyobb kedvencek.

2018-as Mille Miglia május 16-án indult el Bresciából, ahonnan az első nap Cerviáig kellett eljutnia a mezőnynek. Ezen a vidéken óriási a verseny reputációja, a kis falvak és városkák lakói ilyenkor elözönlik az utcákat. Sokan asztalokat és székeket is visznek magukkal, hogy hosszú órákig gyönyörködhessenek a veteránautókban. A második nap Róma felé vezet, ez az 500 kilométeres szakasz talán a legszebb, ám a meredek szerpentinek rendesen megkínozták a matuzsálemeket.
Persze azt ne gondolja senki, hogy a versenyzők öregesen vezettek, egészen elképesztő tempót futnak még ezek az autók, amelyeket a szervokormány híján miatt komoly izommunka az úton tartani. Füstölnek, hörögnek persze a motorok, némelyikből a benzin is folyik, de a tempó még mindig gyilkos.



Rómában nagy tömeg fogadja az autókat, de a lelkesedés koránt sem volt akkora, mint a kisebb településeken. A harmadik nap Parma a cél, ide érve a mezőny már nagyon elfáradt, viszont erőt meríthettek abból, hogy aki idáig eljutott, az jó eséllyel befut az innen 350 kilométerre lévő Bresciába. Azonban itt nem örömautózásról, hanem komoly versenyről van szó, ahol egy nagyon bonyolult számítási rendszer alapján pontozzák a versenyzőket. 2018-ban az argentin Juan Tonconogy – Barbara Raffini páros végzett az élen, mégpedig egy 1933-as Alfa Romeo 6C 1500 GS-ben, de a márka dominanciáját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ezüst- és a bronzérmes is Alfa Rómeóban ült.

A verseny végén pedig, ahogy ez az olaszoknál már lenni szokott, nem a megérdemelt pihenéssel, hanem egy hatalmas bulival, pontosabban egy éjszakai autósfelvonulással zárták le a kemény négy napot. Remek előhangolás volt ez az olasz nyárra!

Forrás: https://www.alapjarat.hu/
Szerző: Fülöp Norbert

You have no rights to post comments

mobil

Telefon: +39 331 8508 145