a harmadik hét történései -Siena, biciklitúra
2015. október 20., kedd
Il terzo settimane - a harmadik hét
Mar azt sem tudom, hogy hol kezdjem, röviden annyit, hogy kaptunk uj tanárt, de csak keddtől, hétfőn az iskolaigazgató Sonja volt bent nálunk, kicsit nyelvtanoztunk, beszélgettünk a bevándorlásról.
Mi 5-en vagyunk a csoportban, kaptunk egy német fiatalembert, Stefant, aki tuti, hogy az anyja szoknyája mellől szakadt el éppen, pedig közel lehet mar a 40-hez, a pontos életkora nem ismert, nem árulta el...ez mi??? A nők szokták az eletkorukat titkolni. Na mindegy is, kicsit fura srác. Olyan szerencsetlenke, kis tudalekossaggal megspékelve. Nem annyira szimpi senkinek sem, pedig próbálkozik jofej lenni.
Ha jól emlékszem szakadt az eső egész nap es meg kedden is. szerdan elmentünk a San Francesco templomba a suliban lehetett feliratkozni az idegenvezetesre, érdekes volt. A templom két contrada határán fekszik, ezért mindkettő képviseli magát a bazilikában, elég érdekes módon, a Csiga a templom 2/3-át a Hernyó a maradék 1/3-át kapta meg...régen nagy ellenségek voltak, mint szomszédos contrada, de mára valamelyest javult a helyzet, a 90-es években a Hernyó 42 év után megnyerte a Paliot es hivatalosan engedélyt kert a Csigaktol a templom előtti teljes ter használatára, a győzelmi vacsora megrendezéséhez, amit megengedték, innentől nincs harag, de állítólag ez csak a fiatalabb generációra vonatkozik, az idősebbek meg mindig rivalizálnak. Ez itt ilyen, véresen komolyan veszik a contradajukat a helyiek. A templomban szemmel látható mettől meddig tartanak a territoriumok.
Van egy legenda is, ami ehhez a templomhoz fűződik, vmikor kiraboltak a bazilikát, az oltárrol elvittek a rablók az értékes ezüst es aranytárgyakat, köztük a szentelt ostyat/kenyeret is tartalmazó kelyhet, kesobb észrevették a rablók, megijjedtek es visszavittek a templomba, egy adománygyűjtő perselybe szórták a szentelt ostyat, amit csak pár hónappal később vettek észre, mikor kiürítették a perselyt, érintetlen volt, nem törött el egy darab sem, nem penészedett meg, de meg évekkel később sem. Azóta ezt csodának tartják es tíz évente kutatok, tudósok vizsgálják ujra es ujra de az ostya változatlan, nincs rá magyarázat miért nem változik meg idővel a szentelt kenyér. Most is volt egy ilyen vizsgálat es megint csak arra jutottak, hogy erre nincs tudományos magyarázat, meg anno Janos Pal is többször ideutazott, hogy saját szemével lássa ezt a Csodát. Mik vannak? :)
Nagyon lelkes idegenvezetőnk volt, tenyleg aranyos volt, de nagyon részletesen beszélt a templom történetéről, igaz tenyleg volt mit meg a Csodan kívül is, a megmaradt freskóját is érdekes volt ennek tudatában végignézni. Az üvegablakok is mesesek, igaz az sem eredeti mert egy amerikai bombázó a II. vh vége fele véletlenül bombát dobott a sienai vasúti pályaudvarra (amit eredetileg a 30 km-ér fekvő Poggibonsi vasútállomásara kellett volna ejtenie de az éjszaka sötétje alatt összekeverte a településeket) aminek következtében a detonáció az összes ablakot kirobbantotta.Szerencsere az archívumban megtaláltak az eredeti rajzokat, ami alapján a Piccolomini Család restauraltatta. Uhhh sok minden eszembe jutott amit a néni mondott de nem tudom, hogy érdekel e vkit, mindegy leírom, h később is emlékezzek rá. A Piccolomini Családból került ki II. Es III. Pius papa is elég sok palazzo tartozott hozzájuk akkoriban, gazdag család volt, azóta is ok restauraltatjak na es az adományozó többi hívő. De a templomot Szent Ferencnek köszönhetik, aki Sienaba jött, sok helyen beszélt az emberekhez, igy sok gazdag sienai család is szimpatizált vele, szükség volt egy helyre, ezért elkezdtek épiteni a templomot egy kapun (város falon)kívüli helyre. Hányatott sorsa volt szegény templomnak többször leégett, újjáépítették, átépítettek, leromboltattak stb. ... Mikor II. Pius papa hazalátogatott Sienaba, kb. fel évre, mint vallási vezeto nem lakhatott az otthonában, ezért építettek a templomhoz egy kolostort, ahol elszallasolhatjak. Ez idő alatt szembesült Pius il secondo, hogy ez a bazilika a városvédő falon kívül esik, azaz védtelen az Isten haza ezért építtetett egy uj várfalat ami mar a templomot is magába foglalja, igy került megépítésre a Porta Ovile.
Amit neves, középkori festők dekoraltak freskókkal...kint, szabadtéren, szel, eső, napsütés rombolta évtizedekig ezeket a műremekeket, majd bekerültek a templomba, most belül a bejárat felett van a maradványuk. Hat vmi ilyesmit értettem a vezetésből. Ja meg volt egy vicces dolog is, mikor a Ferencesek elutaztak Afrikába hitteriteni, ezt is megfestette Ambrozzini az egyik oltárnál, csakhogy sosem járt Afrikában es Marco Polo írásos feljegyzéseire hivatkozott, ezért az afrikai embereket kínaiaknak ábrázolta :))) ugye MP Kínában kötött ki Afrika helyett... ez aranyos volt. Egyébként, most, hogy kihasználják a sok épületet, a sienai egyetem vmelyik kara es egy rendőrség is helyet kapott a kolostor részben, a kriptában pedig egyetemi könyvtár van :) ez is az újrahasznosítás egy formája, meg ha kicsit fura is, de nekem szimpi.(jelenleg 6 ferences rendi szerzetes el itt.)
Ha mar jól elfáradt mindenki, akkor folytatom egy biciklituraval, péntek du mentünk a suliban szervezett bringazasra. A csoportunkbol elvileg Lauraval, a svájci kiscsajjal mentunk volna, de utolsó pillanatban Anyapicifia Stefan is jelentkezett, bar mar akkor azon stresszellt, hogy reméli elektromos bringával megyunk?! Nincs mit mondani! Átvettük a bringákat, rajtunk kívül egy idősebb nemet pasi es egy svájci srác jött velünk. Az egyik olasz tanár, aki egyébként bringaturakat szervez szabadidejében, 5€ fejeben vállalta a túrát, a bringakolcsonzessel együtt, igazán baráti áron. Elég jo kis kerok voltak, Scott-tal ment mindenki. Várjunk, meg nem indultunk el, kipróbáltuk, beállította mindenkinek az ülést, kormányt,stb. Végre elindultunk...sztem 5 m után meg is érkeztünk. A mi Stefanunk perecelt egy óriásit :))) de hogyan?????? Eldőlt, mint egy krumplis zsák... Vérzett a tenyere, a lábat mutogatta, hogy beütötte, mi meg nem tudtuk merre nézzünk, hogy ne röhögjünk a képébe...de hogy lehet vki ilyen szerencsétlen?? Padlóig húzta be az első féket, leblokkolta az elsőkereket es eldőlt szegényke. Riccardoval a túravezetovel visszavittek a bringát a garázsba, kapott vmi fertőtlenítő folyadékot a testére aztan hazaindult, mi meg végre a túrára.
Jó volt egyébként, elég sok az emelkedő ezen a vidéken, úgyhogy örültünk, hogy Stefi nem jött velünk mert csak a baj lett volna vele, főleg úgy hogy biciklizni sem tud. Felmentünk Scacciapensieri városrészbe, ahonnét az uj sienai kórházat láthattuk, óriási nagy épület, szerencsére az ovarosbol sehonnét nem latni ezt a modern épületegyüttest. Mivel híres orvosi egyeteme van Sienanak, fontos volt egy mindennel foglalkozó, felszerelt komplexumot épiteni. Megnéztünk egy bences templomot is aminek a kolostora jelenleg egy általános iskola, az udvarán tyúkok kapirgálnak.
Innét a város fele vettük az irányt, néha megállva, meghallgatunk nehány érdekességet aztan felmentünk a Fortezzara (az erődre), onnét szép a kilátás a belvárosra, majd a városban kacskaringóztunk a sok turista között a térkovon, a szűk utcákon, ahol meg a busz is néha befigyel. Mondhatom remek érzés volt, a bringa szétrazott, a turisták meg, ha csoportban vannak az olyan, mint egy barrakuda raj, csak egymással mozognak, de úgy, hogy ne tudj köztük, mellettük elmenni, ha nem vagy elég ügyes, hogy az elejét elcsipd véged...bekerítenek. Atmentem egy magyar csoporton is, persze csak feltételesen :) Nyugalom, mindenki túlélte!
a folytatáshoz klikk ide