Történt, hogy tavaly egy elegáns hölgy bejött az „Ízes Itália" kiadójába és felszerelkezett lapunk „Toszkána" számával. A barátainak vitte, hogy mindenkinek legyen sajátja, akikkel éppen oda készült utazni. Elmondta, hogy vonattal mennek, ők, így együtt mindig vonattal utaznak és szerinte ennél kényelmesebb dolog nincs. Elgondolkodtam, mint szerkesztő, hogy tényleg, miért írunk mi mindig csak repülőről, gépkocsiról, mintha a közeledésnek ez a vaspályás alternatívája már nem is létezne? Megkértem a hölgyet, írja le, hogyan szervezik meg a vonatos utazást. Az alábbiakat foglalta össze, a saját szavaival. Elgondolkodtató...
„Ha egy kicsit szeretném kényeztetni magam, mindig egy külföldi utazáson töröm a fejem. Persze az országok között is különbséget teszek, vannak helyek, melyek vonzásának nem tudok ellenállni, mindig visszatérek, mert vágyom rá, fiatalon rabul ejtett és azóta nem ereszt! Így kerül a képbe újra és újra Itália... A kérdés csak az volt, hogy Firenze, vagy Milánó felé vegyük az irányt. Év elején tehát megtanácskoztuk a dolgot a férjemmel, valamint két útitársunkkal, - akikkel már közel húsz éve együtt utazunk - és úgy döntöttünk, vonatra szállunk és Firenzében töltjük a szabadságunkat.
Azt tudtuk, hogy ha árkedvezményt szeretnénk, akkor a jegyeket hónapokkal az utazás előtt kell megvásárolni. Az áprilisi indulás miatt ez még januárban, a Déli Pályaudvar Nemzetközi Jegypénztárában meg is történt. A Budapest–Bécs távolság, vagyis a Keletiből Wien-Meidling állomásig (Rj.) Railjet-tel fejenként 9 euróba, míg innen a Bécs –Firenze útvonal másodosztályon, hálókocsiban (EN) euronight vonaton Santa Maria Novella főpályaudvarra 49 euróba került.
Tehát délután 3 órakor indultunk a Keletiből, és délután 1/2 6-kor már Bécsben voltunk, ahol átszálltunk egy hálókocsis vagonba. Ez azután ½ 7-kor már szinte repített minket tovább, s így egy kellemes, pihentető alvás után reggel hatkor arra ébredtünk, hogy üdén, frissen megérkeztünk Firenzébe.
Érdemes valamivel több szót ejteni az utazás kényelméről. A másodosztályon négy, illetve hat személyes elhelyezés közül lehetett választani, míg az első osztályon a két személyes kupék mellé felfrissülést biztosító zuhanyzó is tartozott. Mi négyen, kényelmes, tiszta, ágyneművel ellátott kupéban kaptunk helyet, ahol gyorsan elhelyezkedtünk és mindennek könnyen megtaláltuk a helyét. Megérkezett a kalauz, elvette a jegyet és a másnapi reggelinkről érdeklődött. Választhattunk kávét vagy teát ahhoz pedig kötelezően járt a péksütemény, a vaj, a lekvár és az ásványvíz. Következő nap délelőtt, firenzei sétánk közben, felváltva dicsértük az eszünket azért, hogy nem a repülő mellett döntöttünk. Azzal, hogy éjszaka utaztunk, a visszaúttal együtt lényegében két napot nyertünk, amit laza városnézésre fordíthattunk.
Olaszországban egyébként a vonat jóval drágább, mint a buszközlekedés, de ha esetleg valaki a szabadságát főleg a tengerparton, netán a Toszkánával szomszédos, csodás Liguriában kívánja eltölteni, jó, ha tudja, tavasztól őszig közvetlen járat indul Bécsből Livornóba. A vonatút, szerintem ebben az esetben is jobb választás, hiszen nagyon kulturált, gyors, bár valóban nem olcsó. Livornoból megy vonat Piombinóba is, abba a kedves kikötővárosba, ahonnan komppal lehet átkelni Elba szigetére.
Visszatérve Firenzéhez, mivel hazafelé csak este 10 óra 10 perckor indult a vonat, még az egész napot kihasználhattuk Firenzében. Másnapra még beterveztünk egy kellemes bécsi barangolást, vagy /és múzeumlátogatást. Reggel ½ 9- re érkeztünk Bécsbe. Az osztrák fővárosban már nem is figyeltünk nagyon az időre, hiszen óránként indul vonat Budapestre a West-Bahnhofról vagy a Südbahnhofról.
Jól esik, hogy megoszthattam az élményeimet és remélem, hogy ezzel a rövid beszámolómmal néhány kalandvágyónak felkeltettem az érdeklődését egy olaszországi vonatút iránt!
Az Izes Italia havi kiadvány cikke
Hozzáfűzném hogy a vonat azért elég drága egy normál családnak és tapasztalatom szerint leginkább azok használják, akiknek máv-os kedvezménye van pl. családtag folytán. A pár éve beindult fapados gépekkel már 30 euroért lehet utazni sokszor és alig több, mint egy órát van levegőben a gép, mindennel együtt sincs több, mint 4 óra leutazni Pisába. A családosoknak pedig még mindig az autó a legjobb, hiszen aki vonattal érkezik, annak utána a városban kell maradnia vagy a tömegközlekedésre bízza magát, ami azért elég kétesélyes itt az olaszoknál ...